régi idők...

Hajnal, alkony, hajnal, alkony, tűnő álomkép.
Így mennek homokórán évek,
porszem lesz, ami most oly szép.
Hajnal, alkony, hajnal, alkony, újból új nap jő.
Így mennek homokórán évek, kíséri kacagás és könny.


Fótimama, apu, anyu, én

ifjú és csodaszép szüleim

jobbról: Fridamama, apuka, dédi, Endre, Móni (háttérben mamáék imádott Chevrolet-je, ami akkora volt, mint egy hajó)

jobbról Fridamama, mint koszorúslány

dédimamám

apuka és dédimamája

csupasz apuka :)

Fridamama, papa és apuka

bőgő Hanna

bőgő apuka

az én szépséges Mamám

családi vonás a MÁV :)

Fridamama és papa

balról: Fridamama, anyukája, húga

Fridamama és az én dédimék plusz tesója

Mama és a szamár

kicsi Hannáj

kicsi én

az én gyerekem (bár ő még mindig az:)

én gyerekként

Fridamama gyerekként

ma este digitalizáltam egy kicsit, régi idők, új idők, némi hasonlóságot vélek felfedezni.. szép volt.. és most is szép..