2010. márc. 11.

2010...távolodó tél --

"Azokban az időkben, amelyek rég elmúltak, de hamarosan visszatérnek, fehér ég és fehér hó ragyog minden áldott nap...a távolban feltűnő emberek, kutyák és medvék apró pici pontok csupán.
Itt semmi sem terem könnyen. Olyan erősen fúj a szél, hogy az embereknek fel kell venniük a meleg parkát és csizmát...
Ezen a vidéken a szavak megfagynak kinn a szabadban, a mondatokat le kell törni a beszélő ajkáról és fel kell melegíteni a tűznél, hogy az ember láthassa, mit mondott a társa.
Ezek az emberek a vén Annuluk fehér, dús hajában élnek. Annuluk a vén nagyanya, az öreg varázslóasszony, aki nem más, mint maga a Föld.."

(Clarissa Pinkola Estes)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése